A templomi népének csodálatos világ, nemcsak közös, hanem közösségi, nemcsak egy célra tartó koreográfia kelléke, hanem hagyományokat őrző kincs, nemcsak kétszeres ima, hanem nyilvános, együttes mozdulat, amelynek sokszorozó ereje csak hiányával lesz nyilvánvaló. A Kárpát-medence félezer éves, szájról-szájra bízott története a templom falain kívül senki és semmi számára nem fontos. A templomból kilépve senki és semmi nem őrzi meg, mert csak a közös lélek élteti.

A régi magyar kultúra ápolásának, bemutatásának szándéka mellett az énekkar 1972-ben alakult és működésének célja a templomi szolgálat, szentmiséken, liturgikus eseményeken, különös tekintettel az egyházi év jeles napjaira.

Létszáma 41 fő, repertoárja az egyházi kereteken belül a zenetörténet teljes szélességét átfogja. A gregorián hagyaték mellett a legfontosabb zeneszerzők: Palestrina, Lassus, Monteverdi, Byrd, Vivaldi, Bach, Purcell, Schütz, Haydn, Mozart, Eszterházy, Bruckner, Schubert, Dvorak, Kodály, Bárdos, Szokolay. Törekvésünk a ritkábban hallható és felfedezésre váró művek megszólaltatása pl.: Bruckner: F-dúr, Dvorak: D-dúr, Gounod: C-dúr, Gorczicky: F-dúr, Haydn: C-dúr, Scarlatti: C-dúr, Gabrieli: F-dúr miséje, Tamás Alajos művei valamint a Carmina Burana és Kájoni kódexek bemutatása. Ennek mentén néhány esztendeje a „Történelmi Magyarország egyházi zenéje” mottóval a reneszánsz és barokk korban működött kiváló mesterek – S. Capricornus, F. Pfeifer, J. és M. Haydn, V. Deppisch, J. J. Fuchs, G. J. Werner – hagyatékát igyekszünk felfedezni s megszólaltatni.

Az énekkar Salzburgban, Linzben, Párizsban, Versailles-ban, Frankfurtban, Nürnbergben, Stuttgartban, Sandomierzben (Lengyelország), valamint Kárpátalján és Erdélyben több alkalommal is vendégszerepelt.

A régi magyar kultúra ápolásának, bemutatásának szándéka vezetett el egy szinte feltáratlan terület, az egyházi népének és a vallásos költészet hagyatékának publikálásához. E tárgyban két – a hazai művelődéstörténet számára kiemelkedő – gyűjtemény maradt ránk; az 1676-ban kiadott Cantus Catholici c. énekgyűjtemény és az 1651-es Cantionale Catholicum. Mindkettő a 15-16. századi templomi dalhagyomány lejegyzése, összesen 1020 versszöveg. E hagyatékot tartalmazó és bemutatató négy MC és CD felvételünk a „Más régi ének” (1996), a „Szép régi ének” (1998), a „Boldogasszonyról való énekek” (2001) valamint a „Szép régi Karácsonyi énekek” (2005) válogatás.

A Ciszterci Szent Imre templom karnagya, Csányi Tamás 1982-ben a Liszt F. Zeneakadémián kapott diplomát, mint zenetanár és karnagy. Az itt töltött évek alatt fordult érdeklődése a régi zenekultúra felé, mint férfialt énekes. A középkor és reneszánsz zenéjét, előadói praxisát ösztöndíjasként 1982-83-ban kutatta Brüsszelben, Párizsban és Bécsben, majd hazatérve kapcsolódott a hangversenyélethez.

Ennek része 3 ilyen irányú hanglemezfelvétel (Egy trubadúr Magyarországon, J. Pannonius és reneszánsz költők, Régi magyar betlehemes). A budapesti Ciszterci Szent Imre templom kórusához 1979-ben csatlakozott és azóta vállal részt az egyházközség zenei programjainak szervezésében. Elkötelezett a régi magyar ill. a történelmi Magyarországon keletkezett egyházi hagyaték feldolgozása felé; a 2004-ben megjelent „Szép régi énekek” c. népénekgyűjtemény szerkesztője, közreadója, amely 89 – eddig még nem publikált éneket tartalmaz orgonakísérettel.

A történelmi Magyarország zenéjében a legmélyebb merülés Bárdos Kornél ciszterci zenetudós érdeme.   Megjelent könyvei a kottatárak műlistáját is tartalmazzák – lépéselőnyt adva a muzsikusnak.   Ezen ösvényt mégsem könnyű bejárni részben a hagyomány, részben az ismeretlen messzeség okán – saját hagyatékunk felfedezésre vár. Reális és mértéktartó tudomásul vennünk: Corvin Mátyás után a kultúra területén évszázadokig visszafordult az idő, ennek következményeképp remekműveket ritkán, de remek műveket igenis találhatunk.   A sport nyelvén szólva az ezüst- és a bronzfokozat csak néhány tizedmásodperccel kevesebb az aranynál. Ezt jobban kéne becsülnünk, ahogy egy angol, egy francia vagy egy belga (ha van ilyen) teszi. Capricornus, Pfeifer, Deppisch, Fuchs, Novotni, Lickl, Zimmermann, Michael és Joseph Haydn, Werner... ők, mosolyra ösztönző „magyar” nevek, a mi örökségünk. Avizót várnak mindannyian. Elindultunk az általunk „a történelmi Magyarország egyházi zenéje” címmel megjelölt felfedező úton..