Újbuda központja jelentős változásokat él meg: a környéken két új metróállomás is épül, a szomszédos piacot néhány éve újították fel, az áruház maga pedig már teljesen el is tűnt, hogy a helyén idén novemberre elkészülhessen az új bevásárlóközpont, az Allee. Az építkezés megkezdése előtt a huszadik század második felének egyik legendás áruházát bontották le.

A Skála létrejötte már önmagában kisebb "botrány" volt a szocialista korszakban, mivel nyugati áruházak (Hertie-lánc, a bécsi Staffa) mintája alapján jött létre, és a Centrum hálózat konkurenciája lett. A Centrum áruházak hálózata mellé létrehozott újabb áruházlánc a mára az ország egyik legismertebb üzletemberévé vált Demján Sándornak az első komoly üzleti sikere volt. (Úgy tudjuk, hogy az épület bontásakor a homlokzatról leemelt "Skála" feliratot Demján Sándor elkérte, meg is kapta, és ma kertjében felállítva őrzi.)

Az áruházlánc első tagja volt a 1974-ben tervezett, 1976-ban átadott Skála Budapest Szövetkezeti Nagyáruház, melynek vezető tervezője az akkor a SZÖVTERV-nél dolgozó Kovách István volt. Korabeli alkotásai között említhetők: Hungarocoop székház (1974), Balatonfüredi áruház (1976), és a mátrafüredi Avar Szálló (1977). 1978-ban Ybl-díjat kapott. Kovách ma a KHK Építésziroda vezető építésze, az iroda az elmúlt években főleg irodaházak, lakótelepi épületek tervezésével, illetve szállodák, irodaházak átalakításával foglalkozott.

Bár volt olyan kezdeti ötlet is, hogy az Erzsébet térre kerüljön, az áruház végül a Schönherz Zoltán utca (ma: Október 23.-a utca) - Kőrösi József utca - Bercsényi utca által határolt területen, az egykori BEAC-pálya helyén épült fel. A generálkivitelező a Középületépítő Vállalat volt, de a kivitelezésben részt vett még az Út- Vasútépítő Vállalat a mélyalapozásnál, a 31. sz. Állami Építőipari Vállalat a szerkezet gyártásánál és összeszerelésénél, a Hűtőgépgyár a klímatechnikánál, és az ALUTRÖSZT a homlokzatburkolat gyártásánál. Az átadás 1976. április 2-án történt meg. 20 000 négyzetméterével ez volt akkoriban a legnagyobb hazai áruház. 9 osztályon több mint 30 részleg működött, a megnyitást követő első napon 101 pénztár és mintegy 800 dolgozó várta a vásárlók özönét. A közönség olyan újdonságokkal ismerkedett, mint a mozgólépcső, a pénztár-sorok új elrendezése, a lágy zene és a bevásárlókocsi használata. A számítás bejött: 100 nappal a megnyitó után bejelentették, hogy túl vannak az ötmilliomodik vásárlón.

1976 április 2. Előző nap érkezett haza Kádár Szófiából, A Bartókot még 3. műsornak hívták, a "királyi" kettes csatorna csak este adott műsort, és az EU még csak Európai Gazdasági Közösség volt. Aznap készült el a Hejőcsabai Cementgyár és a Salgótarjáni Ruhagyár, és az egész ország április 4. ünneplésére készült. A Skálában először 3-án, szombaton lehetett vásárolni, és óránként 4 forintért lehetett parkolni.

Az épület többnyire 2 emelet, néhol 3 emelet magasságú. A kivitezelésnél igazodni kellett az akkoriban igen rövidnek számító, 34 hónapos építési időhöz és a budapesti kivitelezési lehetőségekhez is. Ezért az épület fő váza egy, az ipari épületek számára korábban kifejlesztett "TT" paneles vasbeton szerkezet lett. Ezt könnyűszerkezetes építési módok egészítették ki a térfalak, válaszfalak megépítésénél. A háromszintes pillérek 12 x 12 méteres elrendezésben álltak. A külső könnyűszerkezetes falakra került az áruház meghatározó arculati elemeként emlékünkbe vésődött hófehér alumínium lemez burkolat. Az ALUTERV-es Preisich Katalin és Fernezei Sándor rögzítést nem igénylő, önmagukat befeszítő 2,4 x 0,6 méteres alu táblákat terveztek, az épület teljes külső borítása ezzel készült el. Ennek eredményeképpen egy, az emeleti szinteken ablakok nélküli, zárt kubus valósult meg. Az ablakmentesség szándékos volt, a kilátás hiányával is igyekeztek a vásárlók figyelmét az árukészletre terelni.

Az áruház egy 1979-es kártyanaptáron. (Forrás)

Az eladóterekben és a nagyobb igényességgel kivitelezett irodai helyiségekben "tardosi márvány", azaz vörös mészkő, illetve szőnyegpadló burkolatokon, fehér márvánnyal fedett falak között járhattunk. (Igaz, helyenként aztán szőnyegpadlóval burkolták a mészkő padlót, vagy éppen letapétázták a márvány falburkolatot.) Az OWA álmennyezet is fehér színben készült el. A nyílászárók eloxált alumínium kerettel, Hungaropan üvegezéssel készültek. A belső tér gépészetileg is kiemelkedő színvonalon készült el: a 70-es években még nem volt magától értetődő az itt megvalósított teljes körű klimatizálás. De automatikus tűzjelző és sprinkler (esőztető tűzoltóberendezés) is beépítésre került. A mozgólépcsők, liftek, klímaberendezések, automatikus vezérlések által is képviselt műszaki felszereltség a tervezés idején szinte egyedülálló igényként jelent meg, hogy aztán a következő években általános követelménnyé váljon. A felső kategóriás pozicionálást jelzi az is, hogy az áruház mellé 400 személygépkocsit befogadó autóparkoló épült. Az épület közvetlen környezetének parkosítása - bár az eredeti tervekben hangsúlyosan szerepelt - gyakorlatilag elmaradt, sok zöldfelület ma sincs a területen.

Az áruház a rendszerváltás után a Tengelmann-csoporthoz került, majd 1999-ben összevonták a Centrum és a Skála hálózatot. Később egy kínai befektetőcsoporté lett a maradék, a budai Skála pedig 2005-ben az ING portfóliójába került, akik hamarosan bontásba kezdtek, hogy új, nagyobb komplexum épüljön a régi helyére. 2007-ben az áruház elbontásra került:

Az új épület Allée néven az ING beruházásában épült, átadása 2009 november 11.-én volt a kerület napján.

Az első terv az Egeraat irodában készült el, a túlzott (bár az előírásoknak így is megfelelő) beépítés miatt azonban a fővárosi tervtanácsi vitán 2004-ben elbukott.

A megépülő változat tervezése a Finta Stúdióban történt, Fekete Antal vezetésével. Az áruház mögött a Kőrösy utca sétálóövezetté alakult, az egykori parkoló pedig zöldfelületként hasznosul.

Az új épületegyüttes nem csak áruházként funkcionál, irodák, vendéglők, könyvtár, mozi és - Simplon Udvar néven - lakások is létesültek a területre. A Váli utcába a k3 irodaházat, az Aréna Cornert, és az Árpád-hídi buszpályaudvart is jegyző Lukács és Vikár tervezőpáros, a Bercsényi utcába a Kopaszi-gát felújítását és az egykori Energiagazdálkodási Intézet Novotel Budapest Danube szállodává átépítését is tervező t2a építésziroda tervezett lakóházat.

A Kőrösy utca sétálóutcává alakult, a Bercsényi utcában pedig egy szakaszon a föld alá vitték az autóforgalmat. A közeli SZTK-val és iskolákkal együtt már megvan a remény arra, hogy valódi városközponttá fejlődjön a terület. A BME Bercsényi Kollégiumából kinézve néhány év múlva egészen más kép tárul elénk, mint néhány évvel ezelőtt.

Az Allée itt még tervasztalon

Források:

Magyar Építőművészet, 1977/1. p.46.

Budapest újság, 2008/03, p.29.

http://www.origo.hu/ingatlan/20090109-gazdasagi-valsag-es-hatasa-nagy-magyarorszegi-ingatanfejlesztesek.html

http://www.portfolio.hu/cikkek.tdp?feed=1&k=14&i=109897

http://epiteszforum.hu/node/11949

http://www.portfolio.hu/cikkek.tdp?feed=1&k=14&i=112024

http://www.tozsdeforum.hu/index2.phtml?menu=0&submenu=onearticle&news_id=390925

http://www.khkiroda.hu/referenciak.php?kat=01.%C9p%EDt%E9szeti%20munk%E1k&kat_txt=

http://www.hetivalasz.hu/index.php?page=pages/cikk&cikk_id=16496

http://epiteszforum.hu/node/7828

http://epiteszforum.hu/node/11949

http://koos.hu/2007/08/07/nekrolog-egy-kope-ert

http://www.fn.hu/uzlet/20070807/eltunik_budai_skala/

http://www.nol.hu/archivum/archiv-459567