A Móricz Zsigmond körtér arcai
Visszatekintés a legújabb plasztikai műtét alkalmából

Amikor ezt írom, a XI. kerület legforgalmasabb csomópontjának átépítése lassan véget ér. De még mielőtt nekiállnánk azon filozofálni, hogy amit látunk, az vajon késznek tekinthető-e, ismerkedjünk meg a tér történelmével!

A Móricz Zsigmond körtérről szinte kötelező írnia annak, aki a budapesti villamosokkal foglalkozik - egyszerűen nem lehet megkerülni. A XX. században ez a hely a város egyik legforgalmasabb csomópontja lett, nagyrészt a villamosoknak köszönhetően, de ez nem kezdettől örökölt szerep volt! A XIX. században semmi fontos nem volt itt, mindössze a Székesfehérvár felé menő út találkozott a Gellérthegyet délről megkerülő útvonallal. Nem volt Bartók Béla út, nem voltak háztömbök se, csak gyártelepek, egy vágóhíd, téglagyár, és műhelyek. Aztán elkezdtek bérházak épülni, és 1898-ban előbb a BKVT Kelenföldi pályaudvarhoz vezető villamosa, majd egy évvel később a BHÉV Szent Gellért térről Budafokra tartó helyiérdekűje jelent meg itt. A Bartók Béla út ekkor még a Fehérvári út névre hallgatott, "a Körteret" pedig nem nagyon hívták sehogy se, pusztán a Külső Fehérvári út kezdete volt, egy kilométernyire a városhatártól, mely a mai vasúti híd vonalában húzódott. Hogy ez hogyan nézett ki, azt jól mutatja a baloldali kép.

A Körtér kör jellegét az utóbbi évtizedekben a vitatható építészeti értékkel rendelkező "gombaépülethez" kötötték az emberek, holott igazából nem ez volt a tulajdonképpeni tér, hanem az, ahol a Szent Imre szobor áll. A maradék terület szimplán kimaradt a házépítésekből, és üresen tátongott (sőt, egy ideig még a Vásárhelyi Pál utca volt a tér délnyugati határa)! A lehetőségeket persze meglátták az akkori közlekedéstervezők, akik 1912-ben hurokvágány-rendszert építettek a szobor köré. Egyre több viszonylat tette itt tiszteletét, közülük a legfontosabb talán az óbudai Fő térre menő 9-es volt. 1928-ban vágányokat fektettek a Villányi (akkor még Szent Imre herceg) úton is, a Budaörsi útig, ez egy évvel később már a Déli pályaudvarig vezetett, ezzel megszületett a mai 61-es villamos útvonala. Az persze látható, hogy megpróbáltak minden vágányt mindegyikkel összekötni. Talán még érdemes megemlíteni, hogy a budafoki (majd tétényi) HÉV-nek külön felsővezetéke volt az első években: a mai Bartók Béla úton futó vágányok fölött volt egy normál felsővezeték a BKVT villamosainak, attól kicsit szélebbre pedig egy másik - melyet rúdáramszedővel lehetett elérni - a helyiérdekűnek (később persze normalizálódott a helyzet). A harmincas évek végére kialakult egy olyan rend, melyben minden járat vissza tudott fordulni a téren, ha szükség volt rá, talán ez volt az általunk is ismert Körtér születése.

A fenti fénykép az 1940-es állapotokat mutatja (a mellette levő vágányrajz már '41-es, "jobbra tarts"-elvű, ehhez képest a villamos a fotón még a régi "balos" közlekedésnek megfelelően halad). Érdemes megnézni, hogy a Bartók Béla úton még az út szélén vannak a vágányok, míg a később kiépült Villányi úton már eleve középre tették őket. A vágányrajzról az is kitűnik, hogy utóbbiakról Kelenföld felé is két vágány kanyarodik a mai Közért előtt. A legfeltűnőbb ezzel együtt természetesen a "gombaépület" helyén levő park, dísztavacskával.

1942-ben adták át az új, korszerűnek mondott csomópontot az akkor már Horthy Miklós térnek nevezett helyen, "gombával", többvágányos hurokkal és komoly összekötő vágányzattal. A viszonylatokat is átszervezték: a HÉV (ekkor már nem csak a tétényi, hanem a törökbálinti is) belső végállomása került a "gomba" Fehérvári útról nyíló hurokvágányaira, ezek mellett ugyanakkor a város felé is vissza lehetett fordítani a villamosokat. Az ekkor már csak a Margit hídig járó 9-esen túl innen indult a Bosnyák térig menő 17-es, a Keleti pályaudvarhoz közlekedő 19-es, a mai 18-as útvonalán a Moszkva (Széll Kálmán) térig haladó 33-as, a nagykörúti 66-os, illetve átment a téren többek közt a 61-es számú körirányú viszonylat is.

Sajnos ezekből az időkből igazán jó fényképem nincs. A baloldalon látható is már valószínűleg az ötvenes években készült - talán ez az a kép, amely a legjobban mutatja a Fehérvári út tengelyének meghosszabbításában levő végállomási félreállóhelyet a sok vágánnyal. Ami nem látszik: a 6-os villamos mai végállomás-hurokvágánya. A Karinthy Frigyes (akkor még Verpeléti) út felől a Petőfi (akkor még Horthy Miklós) híd építése, azaz 1937 után futottak be először a vágányok a térre, ekkor ezek még egyrészt bekapcsolódtak a szobor körüli hurokba, másrészt egy visszafogó tartozott hozzájuk. A hurkot a negyvenes években alakították ki, és tulajdonképpen szinte nem is változott az évek folyamán, ezért gondoltam úgy, hogy nem foglalkozom vele különösebben. A kép egyébként egy elég üres teret mutat: a vágányok 1959-ben kezdtek el igazán benépesülni, amikor idevezették a 42-est, majd az Erzsébet híd megnyitása után, amikortól a 68-as is ide járt.

Figyelemreméltó a baloldali, 1952-ből származó vágányrajzon, hogy a legtöbb irány többféleképpen is átjárhatott a téren; azt hiszem, manapság bármilyen közlekedéstervező rosszul lenne ennyi kitérő és átszelés láttán! Persze akkoriban még a villamos volt _a_ közlekedési eszköz, az emberek rá voltak szorulva, és ennek megfelelően a forgalomnak mennie kellett, minden áron és minden körülmények közt!

Mielőtt tovább megyünk, vessünk egy pillantást a sokat szidott gombaépületre, melyben a HÉV tartózkodója, a villamosvasút helységei, és egy áramátalakító is helyet kapott. A gomba "kalapja" alatt végig világítás volt, és valószínűleg a húgyszag se volt jellemző rá ekkoriban, így lehet, hogy kevésbé volt zavaró jelenség, mint most!

És lássuk a HÉV-eket: nem annyira meglepő módon kedvenc 1000-es villamosommal rokon kocsikat válogattam ide (mivel többnyire ezek jártak itt), például ezt a sebesvonati szolgálatban levő M V jellegűt, mely az említett villamostípusból lett átalakítva. A jobboldali kép 2002-ben készült, jól látható, hogy a hurkok alapvetően még mindig látszottak ekkor, még ha vágánykapcsolat nélkül, félig elbontva, félig pedig eltűnve az aszfalt alatt is...

Ez is egy "ezres-rokon", az "E" típus. A hurok külső vágányain a törökbálinti, a belsőn a tétényi szerelvények álltak meg egyébként. A kis háromablakos pótkocsikat az utasok "skatulyának" becézték.

Ha nem látnám a baloldali képet, talán nem hinném el, hogy ilyen - szinte a nagyvasúti személykocsik méreteivel rendelkező - jármű bejött ide! Ez volt a helyiek által csak "Pullmann"-nak nevezett P XII-es személykocsi, melyből a BHÉV 1928-ban tíz darabot vásárolt a győri MWG-től, kimondottan a nagytétényi vonalra.

Baloldalt: HÉV-kavalkád behavazva (baloldalt egy még favázas, 1600-as villamos "jellegű" (igazából az) M VI kocsi az akkor csak a Körtér és budafoki forgalmi telep közt ingázó, HÉV betétjáratnak tekinthető 47-es vonalon). Középen és jobbra: a zöld helyiérdekű szerelvények mögött látszik az, hogy a villamosok milyen szögben érték el a Bartók béla utat. Ez az ív elég szűk volt, nem csoda, hogy a nyolcvanas évek elején arrébb helyezték!

Még két kép. A baloldalin a három háromablakos pótkocsit vontató motorkocsi a kedvencem, a jobboldalin pedig a Villányi útról Kelenföld felé forduló két vágány.

Vágányrajz 1961-ből. Túlságosan sok nem változott a téren ekkoriban, talán azt érdemes kiemelni, hogy a Villányi útról már "csak" egy vágány kanyarodik Kelenföld felé (illetőleg ezt a vágányt pont a másik irányba kellett járni)...

1963 január elsején egy igen fontos változás történt: megszűnt az amúgy is már évek óta kvázi villamosvasúti üzemben működő törökbálinti és tétényi HÉV, helyette elindult a 41-es és 43-as villamos. Betétjáratok is létesültek: 41A (Albertfalva kitérőig), 43A (Budatétény Kultúrparkig), illetve 43B (Baross Gábor telepig).

Ami komoly gondot jelentett: a HÉV-ek hosszú, nagy befogadóképességű szerelvényekben közlekedtek, a villamosok viszont nem. Ekkor kerültek kialakításra az 1900-as ikerkocsik 1000-es villamosokból és M V típusú HÉV motorkocsikból. Ameddig elkészültek, pótkocsis üzem volt, annak ellenére, hogy a tétényi végállomáson nem volt hurok, azaz átcsatolással kellett a pótkocsit a motorkocsi egyik végéről a másikra átvinni (hivatalosan körüljárásnak hívják ezt). Ami még látszik a baloldali képen: a HÉV-nél megszokottnál kisebb szerelvények miatt hatamas tömeg volt, ebből több baleset is volt (a közelben haladó autók lesodorták a nyitott peronon "tujázókat"). És egy érdekesség: a karos utastájékoztató rendszer a jobb szélen.

A Fehérvári út felé nyíló "pályaudvari" rész, jobboldalt a baleset folytán a járdaszigetre felfutott 5640-es középbejáratú pótkocsival. 2002-ben (jobboldalt) már az áthaladó (18, 47) forgalmon volt a hangsúly.

Ahogy már írtam, a Fehérvári útról érkező, illetve a gomba körüli hurokban a város felé visszaforduló járatok régen szűkebb íven, a mai 19/49 megálló Gellért tér felöli végének vonalában érték el a Barók Béla utat.

Ennek nyomai még 2002-ben is láthatóak voltak a kockakő mintájában! Az átépítésre a Tátra villamosok üzembe állítása kapcsán került sor.

Innentől kezdve tulajdonképpen 2002-ig a fő irányokon nem változtattak olyan sokat. Baloldalt: 47-es kanyarodik a Gellért tér felől a Fehérvári út felé, a jobboldalt látható megállóba. A háttérben egy 41-es várakozik a végállomáson.

Egy kis kitérő: aki felnézett a levegőbe, az pókháló-szerűen bonyolult felsővezetékrendszer láthatott. Baloldalt a "gomba" közepén levő kifeszítőoszlop látható, ez volt talán a legjellegzetesebb, bár a többi is alaposan fel volt szerelve!

A város felé való visszafordításnak egészen a hatvanas-hetvenes évekig volt fontos szerepe, amikor ide járt a 42-es a kispesti Tóth Árpád utcából, a 18-as az óbudai Nagyszombat utcától, a 68-as az Örs vezér terétől, a 9A a Margit hídtól. És akkor még nem is említettem az időszakos járatokat, mint például az 1961 és 65 között létezett "O" jelzésűt, mely a Flórián tértől közlekedett idáig! Szintén fontos volt a terelések, vágányzárak, illetve balesetek és események idején való visszafordítási lehetőség, ezt a 2002-es átépítésnél abszolút nem tartották fontosnak...

A Fehérvári út felé visszafordító hurkokat 1972 utolsó napjával a napközbeni forgalomból kivonták, ekkor került a 41-es "belső" végállomása Budafok forgalmi telephez, illetve a 43-asé a Városháza (akkor Varga Jenő) térhez. Én már csak egy éjszakai villamosjárat kocsijaira (43É, 1000-essel) emlékszem itt, ezeket többnyire az augusztus huszadikai ünnepségekről hazafelé tartva láttam (illetve esetleg karácsonykor), egyébként ugyanis nem nagyon fordult elő, hogy ilyen későn még az utcán lettem volna.

1984 után aztán évekig semmi se közlekedett ezeken a síneken menetrendszerűen, a környező vágányokon is csak az egy ezres kocsi megszentségtelenítésével készített "sörvillamos" parkolt a kilencvenes években. Azt azért érdemes megfigyelni a baloldali képen, hogy a gombaépületet megkerülő vágány akkoriban az egykori külső vágány volt, az említett éjszakai járatok és terelések ezt használták! A hurkot az évek során jó magyar szokás szerint félig leaszfaltozták, félig elbontották, a síneket pedig helyenként kiemelték, helyenként bent hagyták. A jobboldali képen a fehér nyíl azt mutatja, hogy a burkolat felbontása után az aszfalt alól felszínre került földrétegeken azért sejthető az, hogy sín volt egykor fölöttük: a barna elszíneződés valószínűleg a sín kopása és ázása nyomán lefolyó rozsdás víz nyoma!

A kilencvenes években úgy tűnt, hogy a látszólag kihasználatlan hurkot felszedik és leaszfaltozzák, aztán a 41-es járat végállomását hirtelen (1993. május 30.) visszahelyezték a Forgalmi teleptől ide - ekkor végre újra élettel telt meg a vágány. Emlékszem, egy nappal előtte épp egy Rózsavölgyben lakó lányt kísértem hazafelé egy koncertről, és arról (is) beszélgettünk, hogy ha már aznap innen járna a kamaraerdei villamos, akkor megúszott volna egy átszállást...

Az "új" hurok elég szűk volt, közel a járókelőkhöz, ezért Tátra nem is közlekedhetett benne rendszeresen, csak külön utasításra. Talán meglepő, de a kéttengelyű (azaz forgóváz nélküli) UV pótkocsik nem sikoltoztak benne jobban, mint a tér bármelyik másik kanyarjában; igaz, ők csak kocsiszínbe kiálláskor voltak láthatók itt. A jobboldali képen nagyjából ugyanez a rész látszik, a 2002-es átépítések során megszüntetett és ideiglenesen leaszfaltozott sínnel.

De még ne siessünk a dolgok elébe! Vessünk egy pillantást a város felé visszafordító hurokra! A Bartók Béla úton a Gellért tér felől érkező, Fehérvári út felé kanyarodó ívről két vágány tért le balra...

... az egyik a Fehérvári útról a belváros felé haladó vágány mellé fordult (a baloldali képen a villamostól jobbra), a másik pedig a 6-os végállomásához vezetett át. Ezt valami zavaros okból kifolyólag 2000 körül elbontották, így a jobboldali képen csak a nyoma látszik.

A Fehérvári út torkolata is erősen rendezőpályaudvari jellegű volt 2002-ig...

... de ez nem az eredeti állapot volt! Mint láttuk, a hetvenes évek elejéig a Fehérvári úti vágányok az út szélén haladtak, ám ezután még nem szaporodtak el annyira a kitérők és sínek, mint azt a jobboldali képen láthatjuk: a hetvenes és nyolcvanas években még hamarabb csatlakoztak egymáshoz, ahogy az a baloldali képen is sejthető.

Egyéb nyomok, maradványok...

Az eddig ismertetetteken felül további olyan vágányok, illetve vágánymaradványok is voltak a téren, melyeket eredetileg se használtak menetrendszerinti és/vagy utasforgalomban, vagy legalábbis nagyon régen.

Először a Villányi útról a Bartók Béla útra a Kelenföldi pályaudvar irányába kanyarodó sínre (ekkor már rég csak egy volt az eredetileg kettőből) aszfaltozták rá a hetes buszok megállójának helyet adó járdaszigetet, majd használaton kívül helyezték a Gellért tér irányú vágánypár egyikét is - ez évekig a peron alá vezetett, míg a másik épnek tűnt (azt persze nem tudom, hogy használható volt-e, mert forgalmat sose láttam rajta). A fentebbi képeken ezek a sínek még elég jól láthatók...

... de a 61-es végállomásának átépítése során később teljesen eltűntek a figyelmetlen szem elől. Persze egészen a 2002-es felújításig a kockakőben azért látni lehetett az ív nyomát: a baloldali képen is kivehető, hogy itt másképp volt rakva a burkolat. Mellette, Tim Boric képén (1976) egy Muki áll az egyik csatlakozó vágányon, lehet, hogy a mellette álló munkagépek azt jelzik, hogy ekkor kezdték elbontani a hozzánk közelebbi vágányt - mindenesetre az jól látszik, hogy itt még nem veszi körül járdasziget a síneket..

Ez annak a bizonyos Kelenföldi pu. felé kanyarodó vágánynak a nyoma, mely fölött az én gyerekkoromban már a buszmegálló peronja volt. A 2002-es átépítéskor kiderült, hogy a síneket csak a kockakő útburkolatból távolították el, a járda alatt azért továbbra is ott voltak! A jobboldali képen az is megfigyelhető, hogy ún. Haarmann rendszerű (középsínvályús ikersínes) vágányokról volt szó.

A hatos villamos Karinthy Frigyes úti szakaszáról az OTP és a gyógyszertár előtt a Bartókra kanyarodó vágányt hosszú évek lassú munkájával szüntették meg: emlékeim szerint a nyolcvanas évek elején még a Bartók mindkét irányába élt ez az összeköttetés, aztán az évtized végén előbb lehegesztették a Kelenföldi pályaudvar, majd a Gellért tér irányú váltókat, így funkcióját vesztette a sínszál. A Karinthyval kapcsolódó szakaszt már 2000 júniusában emelték ki, külön műszaki érdekesség, hogy ezek a vágányok is Haarmann-rendszerűek voltak. Fentebb ennek a deltának a nyomai láthatók 2001-es képeken, illetve a bal felső sarokban az eredeti állapot figyelhető meg, amikor még megvolt az összeköttetés.

A Bartók Béla út Kelenföld felől érkező irányáról (az egykori Bartók mozi tömbje előtt) a Fehérvári útra kanyarodó vágányt a nyolcvanas évek végén szedték fel. A sárga kerámiatéglával lerakott parkolóutcában, és a kockakővel lerakott útburkolatban megpróbáltam megkeresni a nyomát - sikertelenül; bár a 2002-es felbontáskor azért mintha sejteni lehetett volna a beton pályalemezt a gödörben. Erről a vágányról nem találtam igazán jó képet, de a korábban bemutatott átnézeti képeken azért kivehető.

És egy kicsit más a végére: Tim Boric gyönyörű esti képén még UV jár a 6-oson (tehát 1978 előtti), de nem is ez az érdekes, hanem a háttérben látható neon, mely színesen animálódva takarékbetétkönyvet reklámozott, és melynek fénye hozzátartozott gyerekkoromhoz! Bevallom, nekem hiányzik ez a kis színfolt erről a nem túl barátságos helyről! Mert bármit is mondunk, a Körtér nem az a hely volt, ahova szépet látni járt az ember - és a jelek szerint ez a 2002/2003-as átépítéssel se változott meg...Vajon később milyen lesz?