A Magyarok Nagyasszonya Sziklatemplom története

Bent a csendes termekben, a sziklaperemek között ott kuksol az eklektika. Nem az, ami hebrencs kapkodásból, pénzhiányból vagy ízlésficamból származik, hanem mikor a részeket a történelem kapcsolja össze. Egységbe rendezni a kopt oltárt a magyaros Mária szoborral, a lengyel címerrel, egy spanyol feszületmásolattal és modern reliefekkel. Szentek és szimbólumok. De semmi indokolatlanság. A rendszertelenség érzése csak a felszínes ismeretből fakad, abból, hogy igazán nem is tudjuk, hol vagyunk, amikor a Gellért-hegyen belépünk a sziklatemplomba.
Különlegessége nemcsak abból fakad, hogy különböző stílusú, korú, hangulatú műalkotások néznek egymásra, vagy épp ránk. A természet kapcsolódik itt össze vallással és kultúrával. Az elrejtettség, titok a látványossággal.

A délről érkező hajósok az Alföld után először a mai Gellért-hegyet pillantották meg, oldalában azzal a barlangnyílással, amelyben ma a Magyarok Nagyasszonya Sziklatemplom áll. Az egész térséget emiatt nevezték el így, mert a 'pest' szó egyes szláv nyelvekben kemencét, üreget, barlangot jelent. Ezért hívjuk így ma is. Központi hely volt, amit sokféleképp használtak. Még a századforduló környékén is megoszlottak arról a vélemények, hogy meghagyják- e lakóhelynek, vagy beépítsék közhasznú, de legalábbis esztétikusabb formába. Az üledékes kőzetben kialakult vájatokat ugyanis innen-onnan érkezett családok lakták be. Fedél volt, víz volt, kilátás volt... és fűtés is, mert a barlang állandó, 20 fokos hőmérsékletet tart a termálvíz feltörések miatt. Szent Iván remete is itt élt és gyógyított, mikor még nem tudták, hogy valóban értékes anyagokat használ, és a szinte csodás gyógyulások miatt számos beteg látogatta meg.

De hogy hogyan is lett itt templom... 1924 őszén zarándokcsoport indult el Lourdesba és Limpiasba, az akkori keresztény élet legjelentősebb kegyhelyeire. Bennük vetődött fel a gondolat, hogy a barlangot a lourdes-i mintájára szentéllyé alakítsák. Megkezdődtek a munkálatok. Szakmán beleül nagy vitákat váltott ki, hogy a természetes üreget mesterségesen bővítették tovább, az üledékes kőzetet ugyanis veszélyesnek tartották, attól féltek, maga alá temeti a munkásokat vagy később a híveket. A környék naponta többször is beleremegett a robbantásokba, de érdekes módon, mind a Gellért Szálló, mind a lakosság jól tűrte, pedig állítólag 1228 robbantólövés kellett ahhoz, hogy a kellő tágasságot elérjék. Egy-két résznél keményebb kőzetbe ütköztek, amelyeket nem sikerült robbantással eltávolítani, így az eredeti elképzeléseket ezekhez, a mai oszlopokhoz kellett igazítani. Az is félő volt, hogy az alakítások miatt a környék termálvízforrásai elapadnak, de mielőtt leállíthatták volna a vállalkozást, 1931 tavaszára elkészült a sziklatemplom.

Eleinte a ferencesek működtették, de azzal fordultak az építő bizottsághoz, hogy végleg adják át nekik a helyet, vagy lemondanak a fenntartásról. Ez utóbbira került sor, ugyanis a pálosoknak szánták. Az eredeti elképzelés miatt, hogy a lourdes-i kegyhely mintájára, magyar Máriának ajánlott kegyeletes hely legyen, nem törekedtek eredetiségre. Oldalt állt a francia alkotás hasonmása, a Szűzanya szobra, a főoltárnál pedig a limpias-i feszület másolata függött, a bejárattal szemben pedig egy nagyobb szoborcsoport a magyar szenteket ábrázolta. Egyikről sem lehet tudni, hogy ma hol van. (Nem lehet könnyű feladat eltűntetni egy több méteres szobrot, de a '60-as években ez sem volt lehetetlen.)

Később, 1934-ben kolostort építettek a Duna felöli oldalra az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrendnek, a pálosoknak. 150 éves száműzetés után települtek ekkor vissza. Boldog Özséb, a XIII. században gyűjtötte össze a Pilisben élő remetéket, példaképül Remete Szent Pált választotta. Kétszáz évvel később az ország egész területén elterjedt. Külfödön is, főleg Lengyelországban. II. József szemrebbenés nélkül feloszlatta a szerzetesrendeket a monarchia területén. Halálos ágyán ugyan visszavonta rendeletét, de a pálosokról megfeledkezett, így a rend Lengyelországban maradt csak fenn. A Sziklatemplom adta az első lehetőséget számukra, hogy visszatelepülve újra kezdjék munkájukat. Az úgynevezett lengyel kápolna, a lengyel uralkodóház jelvényével, Maximilian Kolbe reliefjével ennek állít emléket.

Két évtizedig működött zavartalanul a templom, mikor 1951-ben egyik napról a másikra elszállították a szerzeteseket, a kolostorba ezek után az Állami Balett Intézet költözött. A templom bejáratához később 1,5-2 méter vastag betonfalat emeltek, erőteljesen kifejezve, hogy nemcsak misét nem tartanak, de a barlang többé már nem szakrális tér. Azt mondták, vízügyi kutatóállomás lett belőle. Érdekes viszont, hogy miután '90-ben megkezdték a helyreállítást, döbbenetes mennyiségű vezetéket távolítottak el. Emiatt és egy vallomás alapján feltételezik, hogy a Gellért Szálló lehallgató központja üzemelt itt titkosan. A háború után ez volt az első szálloda, amit renováltak, tele külföldi vendégekkel, és innen diszkréten szemmel lehetett tartani az eseményeket.

A rendszerváltás után, '90-ben a pálosok visszakapták a kolostort, és újra megnyitották a templomot. A bejárat jobb oldalán helyezték el a betonfal egy darabját, emlékeztetőül a kommunista diktatúra négy évtizedére, két évvel később pedig újra mondtak misét. Nem csoda, a belső tér nagyon lepusztult a harminc év alatt, pergett a kőzet, egy helyen, a boltív alá emelt fal miatt, be is omlott. Betonréteget vittek rá, így biztonságos, de ettől szinte művivé vált a hangulata, mintha az eredeti sziklák díszletei között lennénk. A szobrok és üvegablakok közül kevés maradt meg, a feszület, a Mária szobor is kicserélődött.
Ezzel talán magyarázatot talált az eklektikusság jó néhány területe. A kopt kápolna azért még így is nehezen dolgozható fel, de semmi esetre sem indoklás nélküli. 1995-től egy magyar kutatócsoport Thébában több évig ásatásokat végzett, ahol egy szentélyre bukkantak, Krisztus freskójával. Az itt élő kopt keresztény remeték készítették valószínűleg Kr. u. a IV. században. Remete Szent Pál is itt élhetett ebben az időben, teljes magányban. Ezért áll, a szentély mérethű másolata az egyik kisebb teremben. Önállóan valóban tükrözi az első keresztények lényegi viszonyát a művészethez, de itt, sajnos, elveszti ezt az erejét, és sokkal inkább érdekes színfolt, oda nem illő érdekesség.


Szentek és szimbólumok. De semmi indokolatlanság, sem bent, a csendes termekben, sem a sziklaperemek között. A részleteket a történelem kapcsolja össze...
Hát, ezért kuksol itt az eklektika. Értékes barlang, amit lakóháznak, kórháznak, vízmérő állomásnak és templomnak is használtak, reméljük, megmarad ebben a minőségében. Titokzatossága, elrejtettsége, ami rengeteg turistát vonz, különleges hangulatot áraszt. Misztikus légkört teremt, és csendet az elmélyüléshez. Ahogy a gótikus katedrálisok Istenre emelik a tekintetet, úgy itt az ember körülzártan, kellemes biztonságban tapasztalhatja meg ugyanezt az érzést. Persze kérdés, nem lenne-e intenzívebb hatású, ha a természetes szépségét hagyják megszólalni. Egyszerűen, tisztán. Most mindenhol minden van. És, hogy ez eklektikus? Legyen sokszínű, és így bocsánatos. Minden részét legalizálja az 'itt történt', 'velünk történt' halk indoklása.

B. Szabó Dóra