A Lágymányosi híd

A Lágymányosi híd a főváros legújabb közúti hídja, amely a Duna felett ível, összekötve a IX. és a XI. kerületet. Közvetlenül a Déli összekötő vasúti híd mellett található. Története a nyolcvanas évek közepén kezdődött, de tulajdonképpen már a 19. század végén is lehetett következtetni a híd majdani megépülésére.


A Lágymányosi híd igen fontos szerepet tölt be a budapesti közúti közlekedésében, különös tekintettel a város körforgalmi rendszerére. A főváros kör irányú útvonalainak létrejöttére 1874-ben született rendelet, amelyet a Fővárosi Közmunkák Tanácsa hozott életre. Előírták a várost rendszerbe foglaló körutak létrehozását, köztük a Hungária körúti körgyűrű kiépítését is.
A gyűrű és ezen belül a Lágymányosi híd megépítéséről 1985-ben hoztak először döntést. A csatlakozó utak kapcsán azonban számos vita kerekedett, így többszöri változtatás után az Expo '96 nevű világkiállításra készült el. A híd megépítésére nagy szükség volt a Petőfi hidat terhelő tarthatatlan túlzsúfoltság miatt. Nem csak a csúcsforgalomban kialakult dugók, de a zaj és szmog-hatás is a végsőkig fokozódott. A másik fontos szempont az volt, hogy össze kellett kötni az akkor kiépített Könyves Kálmán körutat a budai oldal fejlődő területeivel.

A híd építése közben a város lemondta az Expo-t, a hídra tervezett villamospálya kiépítését pedig elhalasztották. A modern vonalú, hatalmas fényszórókkal rendelkező hidat 1992-ben kezdték el építeni, és három év elég is volt a kivitelezésre: 1995 október 30-án átadták a forgalomnak. A híd elnevezése körül nagy felhajtás volt. Latinovits Zoltán, Szent László, Kossuth, Szent István és Mátyás király személye is felmerült névadóként; de a Béke hídja elnevezés is szóba került.

Honnan hová

A Lágymányosi híd kivitelezésére rengeteg terv született. Végül a város Sigrai Tibor ötleteit fogadta el, amely sorrendben a tizedik variáció volt. (Sigrai Tibor tervezte az algyői Tisza-hidat, és a kairói Fontana hidat is.)
A tervezett híd ötszáz méter hosszú és harminc méter széles volt, kétszer három forgalmi sáv és két villamospálya vezet át rajta. A legelső tervek szerint a budai oldalon – és ez okozta a legfőbb probléma forrását – a budai zöldövezeti területekre vezette a forgalmat, egyesítve a főváros egyik legszennyezettebb útjának, a Bocskai útnak a forgalmát a Hamzsabégi útéval, valóságos szmogcsatornát alakítva ki ezzel a XI. kerületben. Legalábbis a környezetvédők így gondolták, és ennek az álláspontnak sok valóságalapja is volt.

A tervek elfogadását követően egymást érték a tiltakozó akciók: aláírásgyűjtés, sajtótájékoztató, felvonulás, tüntetés és ülősztrájk. Eközben a Fővárosi Közgyűlés 1991. május 16-án, a kormány pedig 1992 februárjában áldását adta a mintegy 14 milliárd forintos beruházásra.

Az út jelentőségét a Dél-Budáról, illetve a 6-os út felől érkező forgalom közvetlen átvezetése jelenti a Hungária körútra. Ezzel együtt enyhül a Petőfi hídra, a közép-budai és a pesti belső úthálózatra nehezedő teher. Az ellenzők szerint a hídépítés mellett a legfőbb érv csupán az Expo volt, hisz a rendezési terv alapján a híd lett volna a kiállítási terület déli határa, illetve az Expo „főútvonala”. A sérelmezők szerint a híd építésének terve egy már korábban is elavult ötlet alapján merült fel, és soha nem is készült olyan környezeti hatástanulmány, amely annak földrajzi elhelyezkedését alátámasztaná.
Alternatív megoldásként merült fel a Galvani úti híd megépítése, ami elvezette volna a forgalmat a belvárosból. Ráadásul a környezetvédők által az Állami Számvevőszéknek megküldött észrevételek szerint a 14 milliárd csak a híd felépítését fedezte, a hozzá vezető úthálózat kialakításának költségeit már nem. Így következtetésük szerint, amikor a híd elkészül, a költségvetés kénytelen lesz többletforrást bevonni az utak kiépítésére.

Felépült

Végül 1996-ban készült el a városrészről elnevezett, acélszerkezetes híd, amely Dél-Pestet köti össze Dél-Budával. A Lágymányosi híd budai oldalán egyetemi városrész alakult ki, a pesti hídfőnél az új Nemzeti Színház tornyosodik. A négy sávos hidat közúti és gyalogos forgalom használja. A felületén álló, öt darab hatalmas méretű, piros villanypóznáról messziről felismerhető.

A közel 500 (494,8) m hosszú híd szerkezeti rendszere: acél pilonokra ferderudas felfüggesztésű, folytatólagos többtámaszú, szekrény keresztmetszetű, ortotróp pályás acél gerenda-tartó. A jellemző kötőelem a heg-varrat, valamint a nagyszilárdságú feszített csavar. A híd az átadás előtt sikeres próbaterhelésen ment át, így 1995 októberében megindulhatott a tényleges forgalom. A hídon villamos sínlekötő elemek is találhatók, így – bár most még a Duna ezen szakaszán nem megy át Budára az 1-es villamos – bármikor elindulhat a villamosforgalom a túlpartra is. A 30,6 m széles hídfelületen összesen négy (2x2) közúti sáv található, valamint egy gyalogos és egy kerékpáros út is. A hidat 6800 t acélból építették.

Duna-parti séta

A Lágymányosi híd pesti hídfője mellett épült fel 2002-ben a Nemzeti Színház. Később, 2005-ben a Művészetek Palotáját is itt avatták fel. Mindkét kulturális intézmény karakteresen meghatározza az újonnan kialakult városképet, amely a budai oldalon található modern kampusszal és a híd ötárbocos külsejével igencsak futurisztikusnak mondható. A Művészetek Palotájától végig a szomszédos Petőfi hídig szépen kialakított sétány vezet, amelyen sétálva csodás kilátás nyílik az egész városra.

A híd budai hídfőjénél 1996-ban jött létre az InfoPark, de itt található az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Budapesti Műszaki Egyetem közös kampusza. A négyszögletes üvegépületek és a vonalzóval tervezett parkok között sétálva azt hiheti az ember, hogy legalább száz évet ugrott előre az időben.



Lágymányosi híd: Hossza 494,8 m, szélessége 30,56 m. A hídba beépített acélszerkezet összsúlya: 6800 t. A hidat ünnepélyesen 1995. október 30-án adták át a forgalomnak.