Ebben az évben is augusztus 29-én ünnepelték a fotózás kedvelői a Magyar Fotográfia Napját. A fotós rendezvények sorából egy különleges évforduló kapcsán kiemelkedett a XI. kerületben, Újbudán tartott kiállítási megnyitó: 70 éves a Budapesti Művelődési Központ Reflex fotóklubja. A kiállítást, melyet az érdeklődők szeptember 14-ig tekinthetnek meg a BMK Galériában, Kührner László, a fotóklub vezetője nyitotta meg.

Vele találkoztam a kiállítási térben, ahol 14 fotós, több mint hatvan képe adott stílusos keretet beszélgetésünknek. Valójában régi ismerősök vagyunk, tanítómesteremnek is tekinthetném, - hiszen a fekete-fehér képek előhívásának rejtélyeibe ő kalauzolt többünket egy fotótanfolyamon és évek óta mindketten résztveszünk a MAFOSZ által szervezett Fotóművészeti Nyári Egyetem rendezvényein.

Úgy tudom, 1985-ben lettél a klub vezetője. Valójában akkor már C kategóriás fotó- és filmklubvezetői vizsgával rendelkeztél. Mikor kezdtél el fotózni?

K.L.: Az első fényképezőgépet az 50-es évek elején kaptam, talán amikor középiskolás lettem. Azután a MÁVAG-ban lettem klubtag, majd a katonaság, tanulás és családalapítás után - amikor már negyedik gyermekünk is iskolás lett - kezdtem a Gamma Fotókörbe járni.
1971-től lakunk a kerületben, a közel volt BMK. Sok jó fotóssal kerültem kapcsolatba, kaptunk helyet, berendezhettük a fotólabort. Nagy volt az érdeklődés is -akkor épült a lakótelep- kezdő fotótanfolyamokat tartottunk, hétvégi fotósétákat terveztünk, fotópályázatokon, kiállításokon szerepeltünk.

Nagy lelkesedéssel beszélsz a fotózásról, a klubról. Érdekesek a kiállított képeid is - ha jól látom, mind a kerülethez kötődik. Ez a két pöfékelő gyárkémény, közöttük a felkelő nap... Elmondanád a történetüket is?

K.L.: A történetekhez csak annyit, hogy egyetértek Henry Bressonnal, aki szerint a fotózás - életmód. Én előkapom a gépet itthon is, a 7. emeleten, de útközben is figyelek, ha témát látok. Szeretem a riportszerű fotókat - ami mögött valamilyen emberi tartalom, életkép van. Igen, az én napfelkeltém kicsit más, mint a megszokott - egyik hideg hajnalban fényképeztem, a lakásablakból. Sok képet csináltam a felkelő napról, míg a két kémény között, középen elkaphattam a ködszerű, színes derengésben a teljes napfelkeltét. Ez egy városi napkelte.

Nagyon tetszik a Lóerők című kép..., a lovaskocsi, a piros lámpa előtt az autókkal egy sorban. Ez sem mindennapi látvány. Hogyan lehet ilyenre felkészülni?

K.L.: Ez sem véletlenül készült. Nyáron, hétvégeken, ugyanabban az időben felhallatszott az utcáról: kip-kop, kip-kop. Kíváncsi voltam, mi az? Egy lovaskocsi - konflis - ünnepi szerszámmal, a bakon kalapos, glasszékesztyűs kocsissal - mentek a Várba. Egyszer megint hallom, kip-kop, majd elhallgat. Gyorsan elő a gépet - ez piros lámpát kapott. Így lett belőle kép.
De hasonlóképpen készült a Daru is - csak már modernebb technikával. Mentem az unokámhoz, át a téren - viszem a táskámban a digitális kis gépet, ez a "jegyzetelő" - amikor megláttam a két hatalmas darut a négyes metró építésének első napjaiban. Nosza, elő a jegyzetelőt! Ez volt az ötlet.

Nagyon érdekes és sokrétű a kiállítási anyag - különböző műfajú és technikájú képekben gyönyörködhetünk. Az elhangzott elismerő szavakból tudjuk, hogy sikeresen vezeted a klubot. Milyen egy fotóklub élete?

K.L.: Jelenlegi létszámunk 14 fő. Klubtagjaink aktívak a klubnapokon, kirándulásokon, és más fotórendezvényeken. Rendszeresen nevezünk a hazai és külföldi fotópályázatokra, több ízben nyertünk díjakat: így például a Művelődési Központ által évente megrendezett Vízuális Művészeti Hónap fotós szekcióján. Igyekszünk a technikai haladással lépést tartani - a digitális technika ismereteit elsajátítani. Ezen a kiállításon tehetséges fiataljaink is bemutatkoztak.

Nyugdíjas vagy, négy felnőtt gyermeked, hét unokád van. Biztos tucatnyi családi album készült a gyerekekről, unokákról.

K.L.: Sok kép készült, de nincs sok album. Nem érek rá, nem tudok tétlenül üldögélni - mindig találok munkát, tennivalót, témát. Szeretek tanítani, fiatalokkal és kevésbé fiatalokkal foglalkozni. Volt már olyan fiatal, aki kipróbált a BMK-ban mindent - kezdte a fotózással, majd kerámia és egyéb dolgok következtek - a végén visszajött hozzánk. A fotózás nemcsak életmód, hanem alkotás, önkifejezési mód - ilyen vagy ehhez hasonló tevékenységre minden embernek szüksége van, akár fiatal, akár nem.

Ezt a tanácsot és az érdekes fotókiállítás megtekintését ajánljuk a 60+ korosztálynak és mindenkinek, aki tartalmas életet szeretne élni.

Á.E. - 60+ Médiaműhely híre